Ebben az írásomban a mai magyarországi politikai-társadalmi helyzetet vizsgálom generációs szemszögből. Arra próbálok rávilágítani, hogy míg a fiatalabb generáció nyitottabb, rugalmasabb gondolkodású, és valódi változást szeretne, addig az idősebb, jellemzően 50 év feletti politikai elit és szimpatizánsaik gyakran a veszteségtől való félelmükben kapaszkodnak a jelenlegi rendszerbe. Külön keimelném, hogy a hatalomban lévők miként használják a propagandát és a társadalmi megosztás eszközeit saját pozícióik védelmére. Szó esik a kognitív disszonancia szerepéről is, és arról, hogy miért nehéz sokaknak szembenézni azzal, hogy rossz döntéseket hoztak. A szövegem célja nem pusztán kritika, hanem ösztönzés is: az önreflexió, a felelősségvállalás és a gondolkodásmód megváltoztatása kulcs lehet a valódi fejlődéshez – egyénenként és társadalmi szinten egyaránt.