A hét elején Törökországba utazott Orbán Viktor, hogy találkozzon Erdogannal. A találkozóról egy, egyébként komoly diplomáciai eseményhez képest már-már South Park-epizódba illő hír is született:
Magyarországon több millió olyan ember él, akik szerint nem probléma, ha a politikusok és állami vezetők családjai milliárdos vagyonokra tesznek szert, valamint az sem, hogy
Ebben az írásomban a mai magyarországi politikai-társadalmi helyzetet vizsgálom generációs szemszögből. Arra próbálok rávilágítani, hogy míg a fiatalabb generáció nyitottabb, rugalmasabb gondolkodású, és valódi változást szeretne, addig az idősebb, jellemzően 50 év feletti politikai elit és szimpatizánsaik gyakran a veszteségtől való félelmükben kapaszkodnak a jelenlegi rendszerbe. Külön keimelném, hogy a hatalomban lévők miként használják a propagandát és a társadalmi megosztás eszközeit saját pozícióik védelmére. Szó esik a kognitív disszonancia szerepéről is, és arról, hogy miért nehéz sokaknak szembenézni azzal, hogy rossz döntéseket hoztak. A szövegem célja nem pusztán kritika, hanem ösztönzés is: az önreflexió, a felelősségvállalás és a gondolkodásmód megváltoztatása kulcs lehet a valódi fejlődéshez – egyénenként és társadalmi szinten egyaránt.
Trump újraválasztása nemcsak az amerikai belpolitikában hoz jelentős változásokat, de világszerte érezteti hatását, így Magyarországon is.
You must be logged in to post a comment.