Az elmúlt évtizedek stabilnak tűnő világrendje meginogni látszik, és egy új hatalmi egyensúly bontakozik ki, amelyben az Egyesült Államok, mint a jelenlegi világhatalom, és Kína, mint egyre jelentősebb rivális, különböző értékeket kínál a világ számára. 

Miért van ismét hidegháborús hangulat?

A hidegháborút követően az USA által képviselt értékek, mint a demokrácia és a szabad kereskedelem világszerte elterjedtek, ami a történelem egyik legbékésebb időszakát eredményezte. A nagyhatalmak rájöttek, hogy a háborúzás helyett jobban megéri együttműködni.

De amikor egyetlen hatalom uralja a világot, gyakran azt is megszabja, hogy mikor tartja be saját szabályait, és mikor nem. Az elmúlt 75-80 évben az USA több esetben is szembement a saját hirdetett értékeivel, amikor például diktatúrákat támogatott, demokratikusan választott kormányokat döntött meg, vagy éppen regionális háborúkat finanszírozott, mert éppen az állt érdekében. Bár ez a kettős mérce időnként képmutatónak tűnhetett, az USA vezette világrend hosszú távon jelentős gazdasági növekedést hozott világszerte.

Az amerikaiak vezette világrend egyik sajátos eredménye, hogy lehetővé tette Kína számára a felemelkedést. Az egykor legnépesebb ország mára a világ második legnagyobb gazdaságává és katonai erejévé vált. Kína szemszögéből az amerikai dominanciára épülő szabályrendszer egyre inkább a modern kori gyarmatosításra hasonlít, hiszen az USA csak azokat a szabályokat tartja be, amelyek saját érdekeit szolgálják. Ennek hatására Kína elkezdett egy új utat keresni, és megalkotott egy saját rendszert.

2023 márciusában Hszi Csin-ping, Kína elnöke bejelentette a Global Civilization Initiative-t, egy kezdeményezést, amely azt hangsúlyozza, hogy az országoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás értékeit, és el kell kerülniük az ideológiai összecsapásokat. A kínai rendszer célja, hogy ne filozófiai értékeken alapuljon, hanem közös érdekeken, kölcsönösen előnyös megállapodásokon és opportunista szövetségeken. Ezzel Kína már nemcsak gazdasági és katonai erejével, hanem filozófiai és politikai hozzáállásával is alternatívát kínál az amerikai vezette világrenddel szemben.

Két nagyhatalom versengése: az új hidegháború?

Míg az előző hidegháború a kapitalizmus és kommunizmus között zajlott, az új hidegháborúban sokkal kevésbé egyértelmű, hogy a világ országai melyik oldalra állnak. Az USA és Kína gazdasági kapcsolatainak jelentősége miatt sok ország inkább arra törekszik, hogy mindkét nagyhatalommal jóban legyen és  kiélvezze annak előnyeit. Brazília, India, Törökország és Szaúd-Arábia mind olyan országok, amelyek nem kötelezik el magukat egyértelműen egyik oldal mellett sem.

Brazília például az USA közeli szövetségese, de tagja a BRICS gazdasági blokknak is, amelynek célja, hogy Kína vezetésével egy alternatív gazdasági rendszert építsen ki. India is hasonló stratégiát követ, amikor olcsó olajat és fegyvereket vásárol Oroszországtól, közben pedig jelentős technológiai beruházásokat fogad el az Egyesült Államoktól. Törökország NATO-tagként formálisan a Nyugat szövetségese, de gazdasági kapcsolatai révén szoros viszonyban áll Oroszországgal és Kínával is, amelyekkel közösen gazdasági növekedésre törekszik.

BRICS vs. G7 

A világgazdaságban alapvetően két szövetség verseng egymással: a BRICS és a G7. Mindkét csoport komoly befolyással bír, de lényeges különbségek jellemzik őket céljaikban, gazdasági súlyukban és világpolitikai stratégiáikban. Míg a G7 főként fejlett gazdaságokat foglal magában, a BRICS feltörekvő piacokból áll, amelyek dinamikusan növekednek. A G7 csoport tagjai Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok. A BRICS országok közé tartozik Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, Irán, Egyiptom, Etiópia, és az Egyesült Arab Emírségek. Ezek az országok nagyszámú lakossággal, gyors növekedési potenciállal, és egyre erősebb befolyással rendelkeznek a világpiacon. A BRICS tagjai olyan feltörekvő gazdaságok, amelyek gyakran alternatívát keresnek a hagyományos nemzetközi intézmények – például a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) – politikájával szemben.

Gazdaság

A BRICS egyre komolyabb szereplővé válhat a világgazdaságban. Idén Egyiptommal, Etiópiával, Iránnal és az Egyesült Arab Emírségekkel bővült a csoport, így már 9 taggal büszkélkedhet. A most október végén tartott éves BRICS gyűlésen pedig 13 további partner ország csatlakozását jelentették be: Malajzia, Indonézia, Vietnám, Thaiföld, Algéria, Fehéroroszország, Bolívia, Kuba, Kazahsztán, Nigéria, Törökország, Uganda és Üzbegisztán.

Ez a bővítés, valamint az új országok gazdasági növekedése és bővülő kereskedelmi kapcsolatai révén a BRICS összesített GDP-je 2024-ben a világ GDP-jének 28 százalékát teszi ki, szemben a G7 43 százalékos részesedésével. Bár a G7 még mindig vezető pozíciót tölt be, a BRICS gyors növekedése hosszú távon csökkentheti a két csoport közötti különbséget, és az előrejelzések szerint 2028-ra meghaladhatja a G7 gazdasági súlyát:

A BRICS törekszik egy közös valuta bevezetésére is, amellyel hosszú távon alternatívát kíván nyújtani a dollár alapú globális kereskedelemmel szemben. Ez azonban komoly kihívásokkal jár, hiszen a dollár mélyen beágyazódott a globális pénzügyi rendszerbe. Ugyanakkor a BRICS tagországai már most is törekszenek saját pénznemeik használatára a kereskedelemben. A G7 országaival szemben, amelyek magasabb egy főre jutó GDP-vel és fejlett pénzügyi rendszerekkel rendelkeznek, a BRICS országok növekvő gazdasági befolyásuk révén erősítik pozíciójukat a globális gazdaságban. A csoport gyorsabb növekedési üteme (átlagosan 3,6% a G7 1%-os növekedéséhez képest 2024-ben) pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a BRICS egy alternatív gazdasági opcióvá váljon.

Népesség

A népességi adatok is lényeges eltéréseket mutatnak. A BRICS tagok összesített népessége 3,24 milliárd fő, amely a világ lakosságának 40 százaléka, míg a G7 országok együttesen körülbelül 750 millió főt képviselnek, ami a Föld lakosságának mintegy 10 százalékát jelenti. A BRICS országok tehát jelentős humánerőforrás-többlettel rendelkeznek, amely potenciális versenyelőnyt jelenthet számukra hosszú távon. A demográfia szintén eltérő: míg a G7 országok lakossága öregszik (például Japánban a medián életkor 48,6 év), addig a BRICS országok népessége fiatalabb (Dél-Afrikában például a medián életkor 28 év), ami nem elhanyagolható szempont gazdaságilag sem.

Afrika és a nem elkötelezett országok szerepe

Afrika és a “nem elkötelezett” országok egyre jelentősebb szerepet játszanak a globális geopolitikai és gazdasági dinamikában. Kína és az Egyesült Államok közötti versengés középpontjába kerülve, ezek az országok stratégiailag fontossá váltak mindkét nagyhatalom számára.

Afrika

Kína az elmúlt évtizedekben jelentős beruházásokat hajtott végre Afrikában, különösen az infrastruktúra területén. Az “Egy övezet, egy út” keretében Kína hidakat, kikötőket, vasutakat és egyéb létesítményeket épített, amelyek révén megerősítette jelenlétét és befolyását a kontinensen. 2021-ben Kína és Afrika közötti kereskedelem értéke elérte a 254 milliárd dollárt, míg az USA és Afrika közötti kereskedelem csupán 44 milliárd dollár volt, ami Kína dominanciáját mutatja a régióban.

Ezek a beruházások nemcsak gazdasági, hanem politikai befolyást is biztosítanak Kína számára. Az afrikai országok számára a kínai finanszírozás és infrastruktúra-fejlesztés vonzó alternatívát kínál a hagyományos nyugati segélyekkel és hitelekkel szemben, amelyek gyakran szigorú feltételekhez kötöttek. Ugyanakkor gyakran éri az a kritika Kínát, hogy ezek a hitelek adósságcsapdába sodorják az afrikai országokat, ami növeli Kína politikai befolyását a régióban.

Az USA felismerte Kína növekvő befolyását Afrikában, és ennek ellensúlyozására több magas rangú tisztviselő is látogatást tett a kontinensen 2023-ban. Kamala Harris alelnök, Janet Yellen pénzügyminiszter és Antony Blinken külügyminiszter is Afrikába utazott, hogy erősítse az USA pozícióit, és visszaszerezze azokat a befolyási területeket, amelyeket Kína egyre inkább magáénak tudhat. Ezen túlmenően az Egyesült Államok olyan kezdeményezéseket indított, mint a „Prosper Africa„, amelynek célja az amerikai és afrikai üzleti kapcsolatok erősítése, új kereskedelmi és befektetési lehetőségek teremtése.

Az el nem kötelezett országok – különösen Afrikában – igyekeznek kihasználni a nagyhatalmak közötti versengést saját gazdasági és politikai előnyük érdekében. Ezek az országok gyakran pragmatikus megközelítést alkalmaznak, és mind Kínával, mind az Egyesült Államokkal együttműködnek, hogy maximalizálják a befektetéseket és a fejlesztési támogatásokat.

Például Nigéria és Kenya is jelentős kínai beruházásokat vonzott az infrastruktúra-fejlesztés terén, miközben továbbra is szoros kapcsolatokat ápolnak a nyugati országokkal. Ez a kiegyensúlyozott megközelítés lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a túlzott függőséget egyik vagy másik nagyhatalomtól, és növeljék saját mozgásterüket a nemzetközi színtéren.

Kihívások és lehetőségek a jövőben

Az afrikai országok számára a nagyhatalmak közötti versengés lehetőséget kínál a gazdasági fejlődés felgyorsítására és az infrastruktúra fejlesztésére. Ugyanakkor fontos, hogy ezek az országok körültekintően kezeljék a külföldi befektetéseket és hiteleket, hogy elkerüljék az adósságcsapdákat és megőrizzék szuverenitásukat.

A nem elkötelezett országok stratégiája lehetővé teszi, hogy a legjobb feltételeket csikarják ki saját fejlődésük érdekében. Ez a megközelítés azonban hosszú távon kihívásokkal járhat, különösen akkor, ha a nagyhatalmak közötti feszültségek fokozódnak, és az országoknak választaniuk kell a partnerek között.

Úgy tűnik, hogy a világ egy új korszak kezdetén áll, amelyben az országok egyre inkább a saját érdekeiket követik, és próbálják kihasználni az USA és Kína közötti versengést. A nagyhatalmak versenyeznek az országok kegyeiért, és ez a nem elkötelezett államoknak lehetőséget nyújt arra, hogy kedvező kereskedelmi és biztonsági megállapodásokat kössenek mindkét féllel. A kérdés azonban az, hogy meddig lehet fenntartani ezt a hintapolitikát. Ahogy a feszültség növekszik, a nagyhatalmak egyre inkább nyomást gyakorolhatnak az országokra, hogy végül válasszanak oldalt. 

Hogyan tovább? A többpólusú világrend kihívásai

Egyértelműen látszik, hogy az előttünk álló időszak nagy kihívások elé állítja a világot. Egy új hidegháború kialakulása alapvetően átalakíthatja a nemzetközi kapcsolatokat és az országok közti együttműködést. Az országok egyre inkább saját érdekeiket követik majd, de nem lehet tudni, meddig lehet ezt az egyensúlyt fenntartani. A jelenlegi világrend lassan, de biztosan átalakul, és egyelőre nem tudhatjuk, hogy milyen új rend váltja fel a régit. Az azonban biztos, hogy olyan vizekre evezünk, amelyek mindannyiunk számára ismeretlenek..

Köszi, hogy ma is velünk voltatok!
Pacsi,
siki